- Mondhatni 18+ -
A pillangók olyanok, akár a nők. Fenséges és elbűvölő teremtmények. Nem találsz két egyformát, . és egy egész élet sem elég arra, hogy legalább egyet, alaposan kiismerj közülük. Van amelyik teljesen hidegen hagy,de létezik olyan amelyre egyből felkapod a fejed, s soha többé nem bírod kiverni szépséges táncát a fejedből, mivel a látvány egészen a lelkedig hatol. Bonyolult lények. Ha esztelenül kergeted ,a belsődbe férkőzött csodát, hogy megkaparinthasd , olyan messzire szárnyal ,pompás fátyolkönnyű szárnyán amilyen messzire csak tud. Viszont ha csendes távolságból tanulmányozod, türelmesen, bármiféle hátsó szándék nélkül, akkor lehet de csak lehet- hogy megtisztel varázslatos társaságával , némi idilli pillanatra.
Abra épp ilyesféle bűbájos teremtmény volt. A legtarkább pillangó ,akivel valaha találkoztam. Sosem feledem el azt a napot amikor először megpillantottam.
19 éves voltam. Az apám a Saks vállalat feje volt, new york legbefolyásosabb emberei közé tartozott. Ő volt a példaképem, hasonlítani akartam rá bármi áron. Akármit megtettem volna , hogy csupán egyetlen egy dicséretet kapjak tőle. Persze ennek nem volt sok esélye , mivel rendkívül rideg számító és magának való ember volt .Senkit sem szeretett,önmagán kívül most már tudom. Hiábavaló volt az összes próbálkozásom , sosem ismert volna el egy másodperc erejéig sem de akkoriban ez valamiért nem akartam elhinni
Szóval apám minden péntek este , kisurrant otthonról mikor anyám álomra hajtotta a fejét. Ami a sok nyugtató miatt amit beszedett, ez elég korán bekövetkezett. Mindig is kíváncsi voltam rá, hova tűnik ilyenkor. és miért nem mondja el anyámnak merre járt .Persze voltak elképzeléseim titkos szeretőről, fegyverbizniszről esetleg drogüzletről,de túlságosan gyáva voltam ahhoz, hogy kövessem.
Aztán elérkezett a sorsdöntő este. A főiskolán rossz jegyet kaptam , amiért természetesen apám otthon rendesen ellátta a bajomat. Nem is az ütések fájtak , hanem a mocskolódó szavak amiket hozzám vágott, arról, hogy nem lesz belőlem semmi csak egy ócska naplopó aki majd rajta élősködik élete végéig. Szörnyen begurultam rá , ezért eldöntöttem, hogy lebuktatom a kis éjszaki kiruccanását. Fogtam a fényképező gépemet amit karácsonyra kaptam és kilopóztam a házból.
A titkos főhadiszállás nem volt messze, hisz az apám is gyalog tette meg az utat. Aprócska épület volt , a város egy igen hírhedt és eldugott negyedében. Vörös lámpák világították meg a ház koszos fehér falait valamint egy villogó tábla amelyen az Éjszakai pillangó felirat állt.
Szóval a fater egy vetkőzős klubba jár-tanakodtam magamban. Ugyan jól tudtam, hogy ezt az újonnan felfedezett információt, nem adhatom anyám tudtára, de arra pont megfelelő , hogy zsaroljam vele apámat. Épp itt az ideje , hogy valaki móresre tanítsa. Ez már nem csak az én becsületem megcsorbításáról, hanem anyáéról is szól.
A kabátom gallérját, az arcom elé húztam amennyire csak bírtam, álcázásképpen majd a bejárat felé indultam.
-Hé, kölyök ! –szorította meg a kezem , egy izmos kopasz férfi. Valószínűleg a kidobó volt
-A klub tagja vagy?
-Mi közöd van hozzá?-próbáltam keménykedni vele de nagy hiba volt, mivel az fogott és oly könnyedén az utcára hajított , mint ha egy apró kaviccsal lenne dolga. A csontjaim szörnyen fájtak , lehetséges, hogy egy pár el is tört mivel nem voltam egy kiköpött rambó. Annyit egészen biztosan tudtam, hogy a szemöldököm felrepedt. Miután felkanalaztam magam a földről, úgy döntöttem , hogy hazamegyek.
Kettő lépést tudtam tenni , de a fejem annyira sajgott, hogy muszáj volt a falnak támaszkodnom . Ekkor pillantottam meg a hátsó bejáratot. Egy darabig tanakodtam a belépést illetően,mivel ha kiszúrnak odabent , egészen biztos, hogy az előzőnél is nagyobb tángálást kapok.
Egy életem egy halálom,szó szerint . De ha kézzel fogható bizonyítékot akarok a zsaroláshoz meg kell tennem-döntöttem el magamban. Másrészt pedig ha a sors nem akarta volna , hogy bejussak nem fedezem fel a bár hátsó bejáratát.
Nesztelen léptekkel settenkedtem beljebb ügyelve arra, hogy senki nem vegyen észre. A sztriptíztáncosnők öltözője mellett haladtam el.
Tinédzser korban voltam , persze , hogy megakadt a tekintetem az apró nyíláson kiszűrődő női alakokon. Főleg egyen. Egy fésülködő asztalnál sminkelte magát. Fiatalnak tűnt, búza szőke haja- amit mellesleg én parókának véltem-fényesen és csodásan omlott tejfehér vállaira. Csupán egy fekete csipkefehérneműt viselt, amiben kidomborodott minden egyes vonulata, formás lábai pedig magas sarkú cipőben végződtek. Lélegzetelállító látványt nyújtott , oly annyira , hogy muszáj volt, közelebb férkőznöm az apró réshez. Az agyam felmérte , hogy a körülötte készülődő lányok pucérak de ő akkor is ezerszer elbűvölőbb látványt nyújtott még ruhában is. Megpróbáltam meglesni a tekintetét, hogy lássam a lelke tükrét azaz a szemét, de ahhoz túl távol ült. Nem sokáig gyönyörködhettem benne hiszen léptek zajára lettem figyelmes.
A szívem heves dobogásba kezdett, nem volt időm tétovázni , gyorsan körülnéztem , hátha találok egy helyet ahova elbújhatok. Egy terebélyes állónövényre esett a választásom , ami tökéletes választásnak bizonyult.
Az előbbi kidobó ember alakja rajzolódott meg a lányok öltözőjéből kiszűrődő tompa fényben.
-Abra , megérkeztek a törzsvendégek!- dörmögte a férfi öblös hangján
-Renben , Joe , megyek!- trillázta egy mézédes hang és se perc alatt a férfi oldalán termett. Ő volt az a lány , akit megcsodáltam az előbb. Tehát Abra a neve. Illik hozzá, pont olyan titokzatos és különleges mint ő.Most pedig elmegy és idegen férfiaknak köztük az apámnak fogja mutogatni a bájait- gondolom én. Keskeny csípőjét jobbra és ballra ringatta pompás hajkoronája pedig a hátát simogatta a folyosón való végig vonulása közben.
Megigézett bolond módjára követtem őket, nem számolva a lehetséges következményekkel.
A színpad mögé vezetett útjuk a lány nem tétovázott sokáig egyből a porondra lépett, én pedig a függöny mögül kukucskáltam.
A nézőtéren ott sorakoztak a díszhímek apámmal az élen. Természetesen nagykutyák módjára iszogattak és szivaroztak valamint trágár szavakat ordibáltak Abranak.
Undorodtam tőlük. Abban a pillanatban megfogadtam magamnak , hogy én soha de soha nem vetemedek ilyesmire. Mindig tisztelettel fogok bánni a nőkkel , akkor is ha az illető egy sztriptíztáncos. A lányról egyre több ruha került le , nekem pedig végleg sikerült kizárnom az apám iránt érzett dühömet és szánalmamat a képből. Csak arra koncentráltam , hogy simogatja le magáról Abra a nemes selyemből készült ruhácskát, hogy végre felfedje páratlan idomait. De aztán mikor a melltartókapcsával bajlódott , valahogy lelkiismeret furdalásom támadt. Úgy gondoltam nem helyes, hogy itt leskelődöm. A többiek legalább fizettek a látványért , de én csak potyázó vagyok. Keserves kínok közepette parancsoltam a szemeimnek csukódást a kezeimnek pedig függönyvisszahúzást. Minden erőmmel arra koncentráltam , hogy a szemeim zárva maradjanak.
-Jézusom , te mit keresel itt ?- hangzott el egy kérdés , amely oly annyira meglepett , hogy majdnem szívrohamot kaptam. A szemeim villámgyorsan kipattantak és egy angyali tüneményt pillantottak meg.
Ő állt ott teljes valójában, nádszálvékony alakjával, selymes hajzuhatagával és- végre megállapítottam, hogy- a tengert idéző kékeszöld szemeivel. Egészen elmerültem bennük. Sosem értettem, hogy a költők, hogy bírnak oly sok versszakon keresztül áradozni szívük választottjáról, egészen mostanáig. Az érzelmeket amiket Abra keltett bennem , több ezer kötet sem tudnám kiadni magamból.
-Hahó ! Elmondanád végre, miért ólálkodsz itt ?- kérdezte csípőre téve kezeit . Ezzel megszakítva eszmefuttatásom.
- Én csak..csak - habogtam értelmetlenül mivel egyértelmű volt , hogy nem mondhatom el ittlétem valós okát.
-Úgy látom szólnom kell Joe-nak
- Kérlek ne –kaptam el a kezeit .
Érintésem alatt megremegett, de nem bújt ki a szorításomból . Megdermedve pislogott rám, szemében kiolvashatatlan érzelmek tükröződtek. Úgy nézett ki mint aki erősen gondolkozni próbál, nem sok sikerrel.
Majd hirtelen a nyakamhoz hajolt és forró csókokkal tarkította bőrömet. Lélegzetvisszafojtva álltam ott, nem értettem a hirtelen bár meg kell valljam nagyon kedvemre való reakcióját. Bőröm libabőrős lett apró érintései nyomán. Meguntam a tétovázást, így megállítottam és két kézre fogtam az arcát.
- Mi az talán nem volt jó ?- kérdezte ártatlanul
- Dehogynem !- mosolyogtam -De miért ?
-Te sem válaszoltál az előző kérdésemre , szóval nekem sem muszáj a tiédre. Annyi legyen elég, hogy nem kérek érte pénzt a végén.
Erre az ajánlatra egy ép eszű ember sem mondana nemet , de még egy eszetlen sem.
Magamhoz húztam törékeny termetét majd ajkaimmal betapasztottam az övét. Férfi létemre fejem kissé elbódult, ahogy megéreztem szája isteni ízét , amely leginkább a vanília fagyira hajazott . Gyengéden kértem bebocsátást nyelvemnek amit ő azonnal meg is adott. Nyelveink csalfa táncot jártak egymással perceken keresztül, azután befejezésképpen lágyan körbenyaltam száját és egy röpke puszit nyomtam rá. Utána a kulcscsontját ostromoltam heves nyelvcsapásokkal, a bejárt területeket az ujjammal is végigkövettem. Fátyolszerű bőre érintéseim után ijesztően tűzforróvá lett. Az izgalomtól kipirult arca cirógatása közben észrevettem,hogy valóban parókát visel , mert az alatta lévő eredeti haja kissé kilátszódott. Kérdés nélkül, megfogtam a szőke hajat és leemeltem a fejéről.
Gesztenyebarna göndör csoda látványa tárult elém . Nem hittem volna , hogy lehet valaki szebb az ,,első” Abránál, de a ,,második” barna hajzuhatag és kékszem párosítással egészen angyalszerűnek hatott.
- Gyönyörű vagy-duruzsoltam a fülébe. Ő a nyakam köré fonta karjait az egyik lábát pedig a derekamra és a falnak nyomott.
-Még soha nem mondtak nekem ilyet !- nézett rám komolyan.
Lassan gombolni kezdte az ingemet és jó alaposan végigcirógatta a mellkasomat. Ügyeskedésének hála a nadrágomban már igencsak szűkösnek éreztem a helyet. Nem hagyott,,szenvedni” sokáig hisz hamar megszabadított alsóimtól, hogy hozzáférhessen vágyam tagadhatatlan bizonyítékához. Eddigi életem során csupán két nővel volt dolgom szexuális értelembe véve , de azt a keveset is simán kenterbe verte Abra. Olyan élvezetek sorával ajándékozott meg amelyekről még könyvekben sem lehet olvasni. Az apró orgazmus hullámaim vége szakadta után , fogtam Abrát és egy mahagóni asztalra fektettem majd levetkőztettem. Szándékomban állt örömet szerezni neki, így legforróbban lüktető pontjába vezettem először egy majd két ujjam és ritmusra mozgatni kezdtem benne. Élvezettel vonaglott , kezeivel pedig hol az asztal sarkát hol az én karomat markolászta. Mikor a mutatványomra rásegítettem körkörös nyelvmozdulatokkal is, nem bírta a felgyülemlett kéjes sikolyokat magában tartani. Néhány pillanat múlva minden erejével magára vont ,tekintetében pedig mohó vágy tükröződött.
Nem vaciláltam sokáig megadtam neki azt amire vágyik. Egy mozdulattal belé csúsztam és elmerültem a forró öle adta mámorban. Fél órán keresztül szerettük egymást halk sóhajaink pedig betöltötték a színpad mögötti teret.
Épp a ruháinkat vettük vissza valaki elhúzta a függönyt . Joe volt az, mikor meglátott engem dühös képpel mindenféle kérdés nélkül a falnak szorított, és alaposan elpáholt.
Abra kétségbeesett sikolyait halottam a távolból, kinek kérése hála Joe abba hagyta az ütlegelésemet. Zilált fejjel a falnak támaszkodtam , alig bírtam a lábamon állni.
-Mit képzelsz Abra ! ?- üvöltözött a kidobó. Nem adhatod magad oda minden jött mentnek, csak és kizárólag a fizető vendégeknek! Ha ezt a főnök megtudja..
-Kérlek Joe..-zokogta. Ne csináld ezt !
Joe méregbe torzult képe lassanként megenyhült .
- Visszaélsz a szeretetemmel Aby ! –Szerencséd van kisgörény , ha Abra nem kéri ilyen szépen már rég alulról szagolnád az ibolyát- intézte hozzám a szavait.
-Van öt percetek a búcsúra !-indult kifelé amikor Abra visszahívta
-Joe inkább vidd ki kicsit a levegőre , ne bántsd, azonnal jövök csak el kell még valamit intéznem.-Kitartás –veregette meg a vállamat.
Nagyot nyeltem majd a férfivel az oldalamon a kijárat felé indultam. Nem féltem tőle, hiszen láttam, hogy Abra szavai nem csak rám hantnak úgy akár egy isteni parancsolat. Hosszan szippantottam a nyirkos levegőbe fejemet a falnak támasztva .Legbelül a gyerekes énem abban reménykedett, hogy Aby összecsomagolja a cuccait és elszökik velem . Elcsenném otthonról a megtakarításom és apám autóját, dolgoznék a legjobb körülmények között élhetnénk ..boldogan
-Hé idegen –simított végig a sebemen Abra
- Megmaradsz ?
-Csak egyetlen egy esetben..
-És pedig?
-Ha megcsókolsz
Megcsókolt de olyan hévvel , hogy a nyomromban apró jóleső görcsök keletkeztek. Rövid de tartalmas egymásra találás volt.
-Most mi lesz-kérdeztem tétován.-Arra gondoltam, hogy elszökhetnénk együtt
-Még a nevedet sem tudom-mosolygott
-A nevem Charles.
-Nos Charles. Ez a tiéd-nyújtott át egy vékony borítékot. Csak akkor nyisd ki a borítékot ha hazaérsz és ígérd meg , hogy elfogadod ami benne áll.
-Ígérem-vágtam rá gondolkodás nélkül
-Ezer százalék?
-Esküszöm.
-Rendben. Akkor viszlát Charles-nyomott egy puszit az arcomra és az ajtó felé indult.
-Abra !-szóltam utána
-Igen ?
-Szeretlek.
Mosollyal nyugtázta kijelentésem majd eltűnt a sötétségben.
Hazaérve éhes vad módjára csaptam le a levélre, melyben a következő állt.
Kedves Idegen !
Sorsom keserű alakulása miatt sosem hittem a csodákban. ..egészen máig. Nem tudom elmagyarázni mit éreztem amikor megpillantottalak a függöny mögött. Olyasféle volt mintha pillangók repkednének a gyomromban. A lányregényekben olvastam már erről szerelemnek nevezik. Szerelmes lettem beléd első látásra.
Még soha nem éreztem ilyet.
Kettős érzés mivel egyrészt a föld feledt lebegek, másrészt utálom , hogy ezt történt velem..velünk ugyanis jelen pillanatban nem lehetek a tiéd.
Fura dolog mert eddig nem találkoztam olyan férfival aki mellett meg tudtam volna állapodni , de nálad..szinte már az esküvőnket tervezgettem. Felelőtlenség hiszen még a nevedet sem tudom. És őszintén szólva félek . Félek attól, hogyha a kezedbe adnám a szívem összetörnéd. Ezért szántam magam el egy gyáva lépésre.
Miután átadtam neked a levelet, felszállok a legközelebbi vonatra és új lakhely után nézek.
Akarlak a szívem minden egyes milliméterével de az agyam nem helyesli ezt. Túl nyúlszívű vagyok ahhoz , hogy szeresselek.
Kérlek ne kutakodj és ne is gyere utánam ! Ne feledd mit ígértél !
Ha sorsunk a jövőben véletlenszerűen kereszteződik de csak is akkor ha mind ez akaratunktól függően történik , kezedbe adom hevesen zakatoló szívem, hiszen egészen biztosan tudni fogom , hogy a végzet neked szánt.Persze csak ha te is úgy akarod .
Ne csalj ! Csak várj! És addig is emlékezz , a csodálatosan eltöltött közös esténkre.
Van egy érzésem , hogy még látni fogjuk egymást.
Ezer csók : Abra
Nagy levegőt vettem és a levelet többször is tanulmányoztam. Megértettem őt. Megijedt ahogy én is …de hisz tudhatta volna , hogy az igazi szerelem ennyire elsöprő érzés. Most , hogy tudtam viszonozza az érzelmeimet csupán egy kérdés maradt .
Utánamenjek vagy betartsam az ígértem és a szerencsére bízzam a sorsunkat ?
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése