Reggel gyönyörű napra ébredtem. A nap sejtelmesen besütött és hívogatott, hogy menjek és élvezzem ki. Felkeltem az ágyból és az erkélyajtómhoz mentem. Kinyitottam azt és kimentem az erkélyre. A hajamat meglibbentette a szél, de a nap sugarai melegítettek.
Csak egy ideig élvezhettem ki, mert anyám szólt nekem, hogy elkések az iskolából. Nem volt kedvem menni, de anyám nem is tudta, hogy ma nem megyek. Helyette a városi plázába megyünk néhány barátnőmmel.
Gyorsan magamra kaptam egy vérpiros tunikát, majd alá egy fekete farmert. Az összeállítással véleményem szerint nem volt semmi baj, de a hajammal nem tudtam mit kezdeni. Végül lófarokba fogtam, és egy piros-fekete hajpántot helyeztem a fejemre. Összedobtam még egy szolid sminket, majd távoztam a szobámból.
Az iskolatáskámmal – egyáltalán nem olyan, mint egy iskolatáska, inkább mondanám úgy, hogy válltáska a bevásárlásokhoz - a vállamon indultam anyám színe elé.
Anyám szokásosan végig mért, majd utamra engedett. Egyetlen szerencsém az, hogy a suli és a pláza ugyanarra az irányba volt.
Ahogy felszálltam a buszra, Ivette és Nicolle rögtön mellém jöttek.
A busz gyorsan ott volt a plázánál és mi gyorsan le is szálltunk. Körül nézve ez az időpont alkalmas volt egy bevásárláshoz. Nem voltak sokan és, akikkel találkoztunk azok mind húszon évesek voltak.
Sorjában jártuk végig az üzleteket. Elmentünk reggelizni.
Körbe nézve megakadt a szemem egy húszon egynéhány éves fiún. Magányosan ült és evett. Néha körbe-körbenézett, talán keresett valakit. Szemei megakadtak rajtam, mint ahogy az én szemeim is. Szája halvány mosolyra húzódott.
Döbbenten ültem le barátnőim mellé. A szeme, a szája… minden olyan tökéletes azon a fiún, hogy az már lehetetlen.
Elkezdtem enni a szendvicset, amit nem rég vettem.
Ugyan abban a pillanatban álltunk fel, mi hárman, mint Ő.
Ahogy mellém jött, karjával halványan megsúrolta az enyémet. Jól eső borzongás futott végig a hátamon.
Folytattuk a vásárlást a lányokkal, de éreztem annak a fiúnak a tekintetét.
Otthon anyám nem vette észre, hogy nem voltam suliba, tehát senkinek sem tűnt fel. Felszaladtam a szobámba és bekapcsoltam a gépet.
Ráírtam az egyik barátnőmre, hogy írja le nekem a leckét. Miután megkaptam és megírtam az ágyamon hasalva álmodoztam.
Az a fiú keresett valakit vagy valamit.
A nagy álmodozásban elaludtam. Álmomban egy tarka pillangó szálldosott. És közben suttogva azt hallottam, hogy: ,,Én kicsi, tarka pillangóm…”
A tarka pillangó egész álmom során végig kísért. Megvédett a rosszaktól, de szinte egyszerre mozogtunk. A pillangó egyszer csak átvette az irányítást és elkezdett gyorsan szállni, én pedig követtem. Még mielőtt oda érhettem volna anyám hangját hallottam.
Felébredtem, de amit láttam az megdöbbentett. A ház égett.
Láttam, ahogy anyám fut, de mielőtt kiléphetett volna az égőházból, az felrobbant.
Sírva rogytam a földre. Az én egyetlen anyám, benn égett a házba.
Éreztem, ahogy valaki a vállamra teszi a kezét és leül mellém. Nem néztem fel, mégis tudtam ki az.
Felkapott a karjaiba és elvitt onnan, ahol életem addigi része porrá égett.
Mikor felkeltem egy idegen házba találtam magam. Körül néztem. A szobában mindenhol tarka pillangók voltak.
Először azt gondoltam, hogy az a fiú egy megrögzött pillangó elkapó. De akkor engem miért hozott ide, és miért nevez úgy, hogy tarka pillangó?
Kérdéseimre a válaszokat gyorsan megtudtam.
A fiú egy tálcával a kezében jött be a szobába.
Nem faggatott tovább, helyette kiment a szobából.
Miután megettem a reggelim, felkeltem az ágyból. Emlékeztem az estére. Arra a szörnyű estére…
Kimentem a fürdőszobába és megnéztem magam a tükörbe.
Piros-fekete összeállításom helyén, most egy tarka ruha volt rajtam. Arcomat különleges, színes indák díszítették. Megérintettem őket és rá kellett jönnöm, hogy nem festve vannak.
Lementem a nappaliba, hogy kérdőre vonjam Maxot.
Közelebb jött és megcsókolt. Lágy volt, és tele volt szerelemmel. Lehet, hogy még csak egy napja ismerem Maxot, de érzem, hogy hozzá vagyok kötve.
Mikor elengedett nagyot sóhajtottam. Ezen elmosolyodott. Sokáig csak a gyönyörű szemét néztem.
Behunytuk a szemünket és akkor valami furcsa mégis csodálatos dolog történt. Egy tarka pillangóvá váltam, Ő pedig egy gyönyörű tengerkék pillangóvá.
Elszálltunk, fel az égbe. Oda, ahol gyönyörű virágok borítottak mindent. Sok pillangó volt még körülöttünk, de mindegyik arrébb ment, mikor megláttak minket.
Egy hatalmas, vörös rózsához szálltunk. Ott pihentük ki fáradalmainkat.
A többi pillangó körénk gyűlt és láttam, ahogy Max biccent. Ő volt a királyuk, én pedig a királynéjuk.
Kicsi szívem megtelt boldogsággal.
Ha Max nincs, valószínűleg magányosan tengetném a mindennapjaimat, de itt van ő nekem.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése